Mindenem a környezet. Erre tettem fel az életemet. Van is néhány kisebb ilyen munkám, és önkéntes munkám. De azt tapsztalom ebből nem lehet megélni. (egyszer egy fél évig tudtam). Így hát mindig kell nézegetnem a munkákat. Nincs túl sok tapasztaltom, épp csak eltipegtem idáig az életben. Amikor az iskolámmal végeztem 2010-ben a gazdasági válság kellős közepe volt. Úgy érzem ez is hozzá járult rossz munkaerőpiaci helyzetemhez,

Szóval most betanított csomagolóként dolgozom egy gyárban. Itt az a feladat, hogy 3 db kapszulát kell betenni egy csomagba, amit aztán 40-es tálcákra pakolunk. 

Az emberek manapság egyszerűen csak bedobják ezt a 4 féle szert tartalmazó kapszulát a mosógépbe, ami agyon van csomagolava. 3 db egy tasakba, és a kapszulák pedig egyesével beburkolva. Sokkal környezetrombolóbb ez, mintha a mosóport raknánk a gépbe. És én egy óra alatt 2,5 tálcábval készítek, vagyis közel 100 csomagot. Egy nap a 8 óra alatt ez 800 csomag. Vagyunk vagy 20-an. Vagyis összesen napi több mint 10.000 csomagot készítünk, ebbe összesen 30.000 ezer kapszula van. Hetente az 150.000 ezer. Ennyi biztosan elfogy rövid idő alatt. És ez megy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra.

Ilyenkor látja igazán az ember, hogy mennyire kilátástalan helyzet a bolygóért vívott harc.

Ilyenkor el is megy a kedvem az egésztől, és a jobb munkákat, önkéntes munkákat csak azért keresem, hogy jobban érezzem mgam. Esetleg hogy valkinek jobbá tegyem a napját.

Védekezési módnak pedig azt látom, hogy ne szüljek gyreket, aki a környezeti katasztrófák korára nőne fel.