A zöld életvitel egyik alapszabája, hogyha valamit vásárulunk, és lehet vegyük azt használtan. Én szeretek is így vásárolni, és szeretem a használtruha boltokat is. Egy ideig úgy gondoltam, ezzel semmit nem árthatok a környezetnek, de egyszer elkezdtem gondolkozni, hogy ez tényleg így van-e. Mert az ilyen boltokban találni címkés, még soha nem használt ruhadarabokkal is. És az emberek, akik közt voltam én is, több ruhát vásároltak így, mint a nemhasználtos korszakban. 

De honnan is jönnek a használtruhák? Nyugat-Európában, az emberek nem meggondoltak ruhavásárláskor. Lehet hogy megvesznek egy felsőt, egyszer hordják, mégse tetszik nekik, és beadják egy adománygyűjtő helyre, ahonnan a ruhák Kelet-Európába, köztük magyarországra is, mási krészük Afrikába kerül.

Egy brit évente 27 kg új ruhát vesz magának, 370 000 Ft értékben, és ennek 30%-át sohasem veszi fel. Azt gondolja nem baj, hisz beadja az adománygyűjtőbe, ahol kevésbé pénzes emberekhez jut a ruha, vagy az eladásával jó ügyet támogatnak.

Ezt a rendszert támogatjuk mi a a használtruha vásárlásainkal. Ennek a divatnak a térnyerésével vált a fast fassion is népszerűvé, ami azt jelenti, hogy a legfrissebb szezonális árukat gyorsan, olcsón, nagy tételekben nyomják az üzletek polcaira. Ruhák ára így le is esett, és ezért az emberek kevésbé becsülik meg őket. A fast fashion divatja óta megduplázódott a ruhaipari termlés a világon.

Így ezt a máshol rohamtempójú vásárlást, és eldobást támogatjuk a használt ruha vásárlással, ahol mindkét fél kiktatja a lelkiismeretét. Az egyik azzal, hogy jótékonykodik a felesleggel, a másik azzal, hogy ő használtan vásárol. Pedig a ruhagyártás nagy mennyiségű vizet és energiát használ.

Persze ez a helyzet még mindig jobb, mintha a ruhák egyenesen a szemétlerakóba kötnének ki. Számomra ebből a tanulság az, hogy használjuk a turikat, de ott is csak annyi ruhát vegyünk, amennyire szükségünk van, és ne váljunk a rabjává. 

A cikkben szereplő adatokat az Éva magazin 2019 májusi számából az Egy póló útja a föld körül cikkéből vettem.