Mindig mániája volt a családomnak, hogy ismerjük meg az országunkat, és ne utazzunk úgy külföldre, hogy itthonból még semmit nem láttunk. Bár már azóta voltunk külföldön is, máig nagyrészt közelbe utazunk. Ez jó a a környezetvédelemnek is, hiszen nem ültünk még repülőn, és kevesebb benzint fogyasztunk.

Idén 6 napot töltöttünk a Vadása-tónál, amiből kettő az utazással telt.

A maradék hat nap programjai, amik nektek is tippet adhatnak:

Első nap a Hármashatár hegyhez túráztunk Felsőszölnökről a Hármashatár tanösvényen. Bár nagyon száraz volt a táj, jónéhány gombát találtunk. Könnyű és jó út vezetett idáig. Útközben láttunk még faházat, lepkéket, virágokat.

Második nap a Vadása-tótól gyalogoltunk át erdőn és mezőgazdasági tájon keresztül a Szőcei lápig. A lápok házában szívéjesen fogadtak minket, és sokat meséltek a tájról. Jó volt a rövid lápon is végig menni a pallósoron. Vizenyős felület felett közlekedtünk. Láttunk sok növényt és bogarat. Én bíztam benne, hogy tőzegmohát és harmatfüvet is láthatunk, de ez nem így volt, mivel láttam már tőzegmohás ingólápot is, ami a mostaninál nagyobb élmény volt, többre számítottam. De azért így is érdekes volt, főleg egy kevesebb itthoni tájatbejárt kirándulónak nem okoz csalódást. 

Innen hamar a szállásra értünk, ahogy terveztük is, mert meg akartuk nézni a Vadása derbit, amit minden évben megrendeznek a tónál. Ez erról szól, hogy különböző sajátkező járgényokkakl legurulnak  a dombról. Kedvencem a fürdőkád volt. Nézni is élvezetes volt, de résztvenni gondolom méginkább. Hamar eső mosta el a program második felét, így a részeg szemüveget már nem tudtam kipróbálni.

Harmadik nap az eső miatt városi programot kelett terveznünk. A körmendi kastélyban jártunk. Mások mondták, hogy csalódtak benne, így kis várakozással indultunk neki, de kellemesen csalódtunk. Bár nem volt olyan egységes kiforot az egész,de volt ott interaktivitás is, különösen a Vadászlak részében, ahol pl. fák sulyait lehetett sorbarakni nehézség szerint. De eérdekes volt a cipőkiállításon levő sok egzotikus cipő is.

Negyedik napunk programja kevésbé kezdődött jól. Zalaegerszegre mentünk, ahol semmi se volt jól kitáblázva. Még a városba vezető út se. Így sokszor eltévedtünk. Mire megtaláltuk a Falumúzeumot rá kelett jönünnk, hogy hétfő lévén nincs nyitva. Nem is tudom miért ezt a programot terveztük aznepra, hisz már rutinos kirándulók vagyunk, és tudjuk, hogy általában az itthoni múzeumoknál a hétfői napok szünnapok. Ezután a Csécsi hegyre akartunk felmenni, mert ott írtak álatsimogatót, és túrautak is indultak onnan, de itt is sokat kavarogtunk. Végül a tv toronyhoz mentünk fel, ami kívülről lepukkantnak tűnt, és nem látogathatónak, végül föl lehetett rá menni. Bent a kávézójában csoda jegeskávét kaptunk, amibe fagyit is tettek. Én ilyet még sose kóstoltam. Végül sok csavar után kikötöttünk Őriszentpéteren, ahol kedves városi sétát tettünk a szerek körül.