Zölden a kisvárosban

Nagy pozítívumok értek most. A szüleim is zöldülnek. Azt mondték nem vesznek egy darabig ásványvizet. És volt egy ötteltük a fagyizáshoz. Mivel ők nem szeretik tölcsérbe kérni úgy mantünk el, hogy vittünk műanyagedényt, mert ott nem lehet üvgbe kapni. Így nem termeltünk szemetet egy egyszer használatos sétáló tál okán. A fagyizós készséges volt, nem lepődött meg rajta, és nem is akadékoskodott. Mindenféle dolgot lehetne ilyenbe kipróbálni. Pl. cukrászdába saját edénybe kérni, fesztiválon a koktélt kidobós pohár helyett sajátba stb.

Innen jön az én kenyeres tervem is, hogy saját zacskóba kérjem.

A Zero Waste Otthon című könyvet olvosva kaptam azt a tanácsot, hogyí az alukő, vagy kristálydezodor környezetbarát megoldás, mert nem jár annyi hulladékkal. Kis keresgélés után jöttem rá, hogy magyarul a timsót kell keresni. A kristálydezodor ugyanis csak dezodorformában volt kapható. Ezután elkezdtem keresgélni, és a neten vettem egy tömböt.

A tömb kicsi volt, a csomagolása jelentős volt. A neten rendelve természetes volt a kartoncsomagolás, de az még tele volt kartoncsíkokkal, aztán be volt egy műanyagdobozba csomagolva, amiben volt a timsó, de még az egy nájlonba is bele volt rakva. 

Így nem tudtam csökkenteni, az ezzel kapcsolatos lábnyomomat. Bementem egy helyi gyógynövényes boltba, és a közeli nagyvárosé zöldjéba is, de egyik helyen se tartottak alukőt.

A zöld életvitel egyik alapszabája, hogyha valamit vásárulunk, és lehet vegyük azt használtan. Én szeretek is így vásárolni, és szeretem a használtruha boltokat is. Egy ideig úgy gondoltam, ezzel semmit nem árthatok a környezetnek, de egyszer elkezdtem gondolkozni, hogy ez tényleg így van-e. Mert az ilyen boltokban találni címkés, még soha nem használt ruhadarabokkal is. És az emberek, akik közt voltam én is, több ruhát vásároltak így, mint a nemhasználtos korszakban. 

De honnan is jönnek a használtruhák? Nyugat-Európában, az emberek nem meggondoltak ruhavásárláskor. Lehet hogy megvesznek egy felsőt, egyszer hordják, mégse tetszik nekik, és beadják egy adománygyűjtő helyre, ahonnan a ruhák Kelet-Európába, köztük magyarországra is, mási krészük Afrikába kerül.

Egy brit évente 27 kg új ruhát vesz magának, 370 000 Ft értékben, és ennek 30%-át sohasem veszi fel. Azt gondolja nem baj, hisz beadja az adománygyűjtőbe, ahol kevésbé pénzes emberekhez jut a ruha, vagy az eladásával jó ügyet támogatnak.

Ezt a rendszert támogatjuk mi a a használtruha vásárlásainkal. Ennek a divatnak a térnyerésével vált a fast fassion is népszerűvé, ami azt jelenti, hogy a legfrissebb szezonális árukat gyorsan, olcsón, nagy tételekben nyomják az üzletek polcaira. Ruhák ára így le is esett, és ezért az emberek kevésbé becsülik meg őket. A fast fashion divatja óta megduplázódott a ruhaipari termlés a világon.

Így ezt a máshol rohamtempójú vásárlást, és eldobást támogatjuk a használt ruha vásárlással, ahol mindkét fél kiktatja a lelkiismeretét. Az egyik azzal, hogy jótékonykodik a felesleggel, a másik azzal, hogy ő használtan vásárol. Pedig a ruhagyártás nagy mennyiségű vizet és energiát használ.

Persze ez a helyzet még mindig jobb, mintha a ruhák egyenesen a szemétlerakóba kötnének ki. Számomra ebből a tanulság az, hogy használjuk a turikat, de ott is csak annyi ruhát vegyünk, amennyire szükségünk van, és ne váljunk a rabjává. 

A cikkben szereplő adatokat az Éva magazin 2019 májusi számából az Egy póló útja a föld körül cikkéből vettem.

Ezt a nagyon egyszerű édességet könnyen elkészíthetjük bármijen idénygyümölcsből. Én most megyből készítettem.

Hozzávalók 14 maffinhoz.

Gyömölcs

2 banán

4 tojás.

A muffinforma aljára teszünk jópár gyümölcsöt.

A banánokat összenyomkodjuk és felverjük a 4 tojást a banánokkal. Ezt a muffinformába kanalazzuk, és 180 fokos sütőben megsütjük.

A következőkben környezeti témájú könyveket fogok bemutatni. Olyat ami nagy hatással volt rám, és olyat, ami egy tudományos munka, mely csak egy nehéz olvasmány volt, és olyat ami további olvasásra buzdít.

Életem első nagy hatású könyve a Jane Goodall:Nálatok vannak még állatok? című műve.

Ez a könyv az állatok megmentéséről szól. Vannak benne olyan történetek, amikor a vadonban már kihalt állatokat mentik meg sikereesen, olyanok amikor felfedeznek egy régi fajt, amiről már azthitték hogy kihalt és még sok hasonló. Vannak növényekről szóló részek, és a végén olyan általános leírások is, mely az írónó hálózatait mutatják be, mint például a Rügyek és Gyökerek program. A könyv olvasáésakor találkoztam először olyan szakmai dologgal, ami pozitív kicsengésű volt. Ez nagyon fontos, mert úgy érzem, a negatívak mindig elkedvtelenítenek, és el is távolítanak a környezeti gondoktól, és a pozitívak ösztönöznek cselekvésre. MElyek bemutatják a problémákat de az azzal kapcsolatos már elért sikereket is. Hisz így hisszük el, hogy van még remény.

A könyv azért is fontos számomra, mert általa kezdtem cselekvésbe, amely mind a természetet, mind az emberi világot érinti. Akkor hittem el, hogy én is tehetek valamit. Beleszerettem a Rügyek és Gyökerek programba, melynek részese szerettem volna lenni, és bár ez sose valósult meg, mert nem sikerült csapatot építenem, általa lettem önkéntes.

A második könyv Rachel Carson: Néma tavasz című könyve.

Ez egy nehéz szakmai olvasmány, ami számomra inkább mint sztakmatörténeti könyv érdekes. Az író a DDT és egyéb vegyi anyagok legfőképp madarakra gyakorolt hatását írja le. A madarakon kívül egyéb élőlények is megjelennek benne. Az iró munkája hatásáára tiltották be a DDT-t és más anyagokat is. a történetet megismerve, és még egy kicsit utánajárva pozitív szemléletet kaphatunk, mert sokminden pozítív történt a madarakkal az írást követően. Pl. Magyarországon is sok ragadozómadár szaporodott fel azóta.

A harmadik könyv: Bea Johnson: Zero Waste otthon:

Ez megint csak egy nagy hatású könyv. Ennek hatására kezdtem el ezt a blogot, és döntöttem el, hogy én is kísérletet teszek még környezettudatosabban élni. Bár mint írtam már nem lehet teljes a zöld életvitelem, hisz nem vezetek saját háztartást. De a vásárlásaimmal szavazok a világról. Így eldöntöttem, hogy újra megpróbálok felhagyni az állandó édességevéssel, hogy kísérletet teszek arra, tudok-e saját zacskóba kenyeret vásárolni, hogy alukövet használok dezodornak, hogy selejtezek ruháűkat, könyveket, dolgokat. Hogy levelet írok, annak érdekében, hogy csökkenjen a szórólapszemét, hogy megpróbálom csellel leszokatni szüleim az ásványvízről. Hogy mostanában nem veszek új ruhát magamnak, mert ami van az pont elég.Hogy nem veszek újságokat, inkább megnézem őket a könyvtárban és még sok hasonló. REmélem valami eredménye lesz.

A negyedik könyv Erdős László: Zöld Hósök

Itt embereket mutat be az író, akik sokat tettek a környezetért. Azt gondoltam ez is lelkesítő lesz, de nem annyira. Nagy sok területet mutatott be, és így egy egy témát nem lehetett túl hosszan tárgyalnia, és a pozitív tetteket se ismerjük meg ennyira.

Mivel Daien Fossyról és Jane goodallról sokat tudok, a róluk leírtakat elenyészőnek látom. De ezért sok emberről tudtam meg újakat is. És sok könyv elolvasására kaptam késztetést tőle, de ezek közül nem sokat olcastam el. Éz azok se voltak nagy hatásúak. Legközelebb ha könyves témáról jövök, majd azokat mutatom be.