Zölden a kisvárosban

Amikor Jane Goodall könyvét olvastam, és informálódtam az ő általa életre hívott Rügyek és Gyökerek mozgalomról rögtön lelkes lettem, és beálltam a sorba önkénteskedni.

Kezdetekben a helyi rendezvényre terveztünk zöld standot környezetvédős játékokkal. Nem voltunk túl népszerűek és észrevehetőek. Épp csak látszott, hogy van egy pad, ahol van valami. Kinderes dobozokba raktunk szókirakót és volt rejtvényünk. Nem sokat tudtunk még arról, mi kell ahhoz, hogy oda is jöjjenek hozzánk. Azért mi jól éreztük magunkat. Voltak persze sikeresebb programjaink is. A túravezetés, vagy néha a társasjáték klubbok. A társasjáték klubok azért tartoznak a környezetvédelemhez, mert az volt az ideológiájuk, hogy itt megosztjuk egymással a dolgainkat, és kevesebb sajátot birtoklunk. Aztán végülis máshogy alkult, de a klubok a jó hangulatért meg lettek tartva.

Később többször tartottunk táskafestést. Ez mindig népszerű volt. Bár az itthoni Sajt és túrófesztiválosat nem én tartottam, mert akkor épp máshol laktam, dolgoztam. Végül a Rügyek és Gyökerek klubb meg is szűnt, de úgy tűnik csak azért, hogy egy év múlva újult erővel kapjon szárnyra. Most szervezzük a hétköznapi gyepmesteri telepi kutyákra ránéző és sétáltató csapatot. Hétvégén a kutyás egyesületnek már van csapata. És most tartottam táskafestést a Roma Közösségi házban. Ezt a helyet azért is tartottam fontosnak, mert sokszor azt látni, hogy a környezetvédelem csak a középosztály sajátja, de véleményem szerint ugyanúgy kell más osztályoknak is bekapcsolódnia a munkába.

Sikeres lett az ásványvízről leszoktatós akcióm. Valami folytán a szüleim megértették, hogy a túl sok ásványvíz nem jó dolog, és mostmár alig iszunk. Nem is kelett hozzá különösebb erőfeszítés. Viszont én még mindig rá vagyok üdítőkre szokva, ami nem jó dolog. Mostanában kezdek átszokni erről a sima citromleves csapvízre. Ez sokkal környezetbarátabb. Noha a citromlé is pet palckban van, de sokáig kitart. Aki saját maga dönt arról, hogy mi van a háztartásában, és üdítős a szörpel is kiválthatja, ami szintén tovább tart, mint az üdítő így sokkal környezetbarátabb, de nem egészségesebb.

A másik eseméyn a félénkségem miatti kudarcom. Táskákat rendeltem táskafestéshez. Mikor megérkezett direkt hátizsákkal mentem, amibe jól beleférnek. Nem akrtam műanyag szatyrot kérni. Kétszer is ellentmondtam neki, de az eladó csak belecsomagolta, és harmadjára már nem mondtam ellent neki, amit azót megbántam, hisz szépen el kelett volna moöndanom neki, hogy a környezettudatosság miat nem kérem. A dolog fonákja, hogy pont a reklámszatyrok elleni vászontáskákat vittem így haza. Szomorú viszont, hogy a mi kis városunkba annyira nem jutott még el a környezettudatosság, hogy az eladók kifejezett kérésre se hanyagolják a műanyag szatyrokat.

Sziasztok!

Régen írtam már posztot, mert lankadt az öko dolgokra vonatkozó figyelmem, és nem történt semmi új.

Viszont most jöttem rá, hogy van egy jó gyakorlatunk, amivel sokat teszünk a pazarlás, ételkidobás ellen.

Az Apukám munkatársai közt van egy tehenész. A körükben dolgozók ingyentejet kapnak 2-3 naponta, de sokszor van, hogy nem viszik el. Az egész nem működik jól, így sokszor ottmarad az előző napok teje kitéve. Mi ezt használjuk fel. Mindig elhozzuk a régi megsavanyodott tejeket, és leöntjük, túrót készítünk belőle. A túróból aztán készülnek sütemények, kőrözött, túrós csusza és sok finomság. Így a tej nem megy veszendőbe, és nem lesz kidobva. Kezdetben ezt a tejet kidobták, még egyszer rá nem jöttünk, és elindítottuk ezt a folyamtaot.

Ez a kis írás késztessen mindenkit arra, hogy átgondolja környezetében mi megy pocsékba, és gondolkodjon el, hogy mit tudna ebből hasznosítani.

Mindig mániája volt a családomnak, hogy ismerjük meg az országunkat, és ne utazzunk úgy külföldre, hogy itthonból még semmit nem láttunk. Bár már azóta voltunk külföldön is, máig nagyrészt közelbe utazunk. Ez jó a a környezetvédelemnek is, hiszen nem ültünk még repülőn, és kevesebb benzint fogyasztunk.

Idén 6 napot töltöttünk a Vadása-tónál, amiből kettő az utazással telt.

A maradék hat nap programjai, amik nektek is tippet adhatnak:

Első nap a Hármashatár hegyhez túráztunk Felsőszölnökről a Hármashatár tanösvényen. Bár nagyon száraz volt a táj, jónéhány gombát találtunk. Könnyű és jó út vezetett idáig. Útközben láttunk még faházat, lepkéket, virágokat.

Második nap a Vadása-tótól gyalogoltunk át erdőn és mezőgazdasági tájon keresztül a Szőcei lápig. A lápok házában szívéjesen fogadtak minket, és sokat meséltek a tájról. Jó volt a rövid lápon is végig menni a pallósoron. Vizenyős felület felett közlekedtünk. Láttunk sok növényt és bogarat. Én bíztam benne, hogy tőzegmohát és harmatfüvet is láthatunk, de ez nem így volt, mivel láttam már tőzegmohás ingólápot is, ami a mostaninál nagyobb élmény volt, többre számítottam. De azért így is érdekes volt, főleg egy kevesebb itthoni tájatbejárt kirándulónak nem okoz csalódást. 

Innen hamar a szállásra értünk, ahogy terveztük is, mert meg akartuk nézni a Vadása derbit, amit minden évben megrendeznek a tónál. Ez erról szól, hogy különböző sajátkező járgényokkakl legurulnak  a dombról. Kedvencem a fürdőkád volt. Nézni is élvezetes volt, de résztvenni gondolom méginkább. Hamar eső mosta el a program második felét, így a részeg szemüveget már nem tudtam kipróbálni.

Harmadik nap az eső miatt városi programot kelett terveznünk. A körmendi kastélyban jártunk. Mások mondták, hogy csalódtak benne, így kis várakozással indultunk neki, de kellemesen csalódtunk. Bár nem volt olyan egységes kiforot az egész,de volt ott interaktivitás is, különösen a Vadászlak részében, ahol pl. fák sulyait lehetett sorbarakni nehézség szerint. De eérdekes volt a cipőkiállításon levő sok egzotikus cipő is.

Negyedik napunk programja kevésbé kezdődött jól. Zalaegerszegre mentünk, ahol semmi se volt jól kitáblázva. Még a városba vezető út se. Így sokszor eltévedtünk. Mire megtaláltuk a Falumúzeumot rá kelett jönünnk, hogy hétfő lévén nincs nyitva. Nem is tudom miért ezt a programot terveztük aznepra, hisz már rutinos kirándulók vagyunk, és tudjuk, hogy általában az itthoni múzeumoknál a hétfői napok szünnapok. Ezután a Csécsi hegyre akartunk felmenni, mert ott írtak álatsimogatót, és túrautak is indultak onnan, de itt is sokat kavarogtunk. Végül a tv toronyhoz mentünk fel, ami kívülről lepukkantnak tűnt, és nem látogathatónak, végül föl lehetett rá menni. Bent a kávézójában csoda jegeskávét kaptunk, amibe fagyit is tettek. Én ilyet még sose kóstoltam. Végül sok csavar után kikötöttünk Őriszentpéteren, ahol kedves városi sétát tettünk a szerek körül.

Nagyon fontosnak tartom, hogy megjelnjen a hírekben, hogy vannak olyan eredmények, amik a klímakatasztrófa elkerülésében segítenek. Hogy értünk el pozitívumokat, ezen a területen, és ezért van remény. Napjainkban sötét és kilátástalan képet festenek a környezetről, aminek meg is van az alapja, de ez  a felvázolás számomra sokszor azt okozza, hogy reményvesztettként inkább ne tegyek meg dolgokat a klímáért, környezetért, illetve nagyfokú szorongást okoz.

Ezért áljanak itt a akövetkező hírek:

Erdőkkel a klímáért: Az IPCC tudósai kiszámolták, hogy ha az arra alkalmas területeket mind beerdősítenénk a 2018-as szén-dioxid kibocsátás ötszörösét nyelnék el a fák és az elkövetkező évtizedekben, a mi 205 gigatonnát jelent. A területet úgy számolták ki, hogy kivonták a városokat, mezőgazdasági területeket és az erdősítésre nem alkalmas területeket. A fentiekre lehet is esélyünk, ha megnézzük, hogy napjainkban nőtt az erdővel és növényzettel borított területek nagysága, mégpedig 2000 óta 5%-al. Ez nem légbőlkapott állítás, hanem NASA adatok támasztják alá, mintahogy ők kutatták ki azt is, hogy ez a növekedés az emberek szálájára írható. AZ erdősítésben Kína és India jár élen.

Repülésellenes hangulat: Számítások szerint 5 Svédből 1 a vonatot választotta utazása során a repülők helyett. A vasúti közlekedés rekordot is döntött 32 millió utassal. De erre a kormány is igyekszik ráerősíteni, azzal, hogy hatástanulmányt kért, hogyan lehetne éjszakai vasútjáratokkal elérhetővé tenni az európai nagyvárosokat repülőgép helyett.

Az 1980-as évek után született emberek ízlése és villágnézete változott, így 70%-uk csökkentette húsfogyasztását.

Újáéledő természet:Valaha nagyon prérikutya élt az amerikai prérin ,de a földműveléssel lecsökkent élőhelyük nagysága, és irtották is őket. 1960-ra az eredeti élőhelyük 98%-át elvesztették.A prérikutyák a feketelábú görény fő táplálékforrásai voltak, és az ő vackaikba telpedtek meg. 1964-ben már kihaltnak akarták nyilvánítani, de végül is még találtak példányokat. Fogságban próbálták az egyedeket szaporítani, de kudarcot valottak. Végül kihaltnak is nyilvánították, de két évvel azután egy telken megjelent a kis állat, kutatók találtak egy kis csoportot, de csak 129-en voltak, ami rövidesen 58-ra, majd 31-re és 16-ra csökkent. De a hivatalok csak akkor adtak engedélyt a befogásukhoz, mikro már csak 4 felnőtt egyed volt szabadon egyikük 8 kölykével együtt.1996-ban aztán 36 fogságban született állatot bocsátottak vissza a természetbe,amik közül csak négy maradt eletbewn. Később aztán még folyt a program és egy 300 fős stabil populáció jött létre. Ezzel a feketelábú görény lett az egyik állat, ami a vadonban már teljesen kihalt, és állatkerti példányok segítségével éledt ujjá. De ilyen állat még a kaliforniai kondorkeselyű, a Vörös farkas és a Przsewalszkij-ló is.