Zölden a kisvárosban

Mint tudjuk a környezetvédelemhez kötődik a vegaság, ami alatt itt csak a húsmentes kajákat értem, a teljes állati erdetű menteset nem. ÉS az is kötődik ide, hogy idényzöldségből csináljunk kaját. Pár napja készítettem el ezt az ennivalót.

Cukkoinigolyók:

Hozzávalók: 1 cukkini(kb. 80 dkg , 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10 dkg sajt, 1 tojás  4 evőkanál zsemlemorzsa, őröltbors.

A cukkinit kibelezzük, meghámozzuk, lereszeljük. Hozzáadjuk az apró darabokra vágott hagymát és fokhagymát. Lesózzuk, és negyedórát álni hagyjuk.

Az idő leteltével kinyomkodjuk a cukkinit, hozzáadjuk a sajtot, a tojást, és a 4 kanál zsemlemorzsát. Jól összekeverjük. 

Ezután zsemlemorzsába forgatott golyókat készítünk a masszából, és kisütjük.

Már kész is az étkünk, amit aztán valmilyen körettel tálalhatunk is.

Ez volt a mai nap környezetbarát ötlete, de egy csalódást is meg kell osztnom veletek.

Ételhordót vittünk a menüs éttrembe, hogy a desszertet abba kérjük elvitelre. De úgy kaptuk meg, hogy az ételhordóba beletették a dobozt, amibe az elvitelest szokták adni, és abba tették bele az édességet. Itt nem értették meg zöld kívánságunkat. 

Nagy pozítívumok értek most. A szüleim is zöldülnek. Azt mondték nem vesznek egy darabig ásványvizet. És volt egy ötteltük a fagyizáshoz. Mivel ők nem szeretik tölcsérbe kérni úgy mantünk el, hogy vittünk műanyagedényt, mert ott nem lehet üvgbe kapni. Így nem termeltünk szemetet egy egyszer használatos sétáló tál okán. A fagyizós készséges volt, nem lepődött meg rajta, és nem is akadékoskodott. Mindenféle dolgot lehetne ilyenbe kipróbálni. Pl. cukrászdába saját edénybe kérni, fesztiválon a koktélt kidobós pohár helyett sajátba stb.

Innen jön az én kenyeres tervem is, hogy saját zacskóba kérjem.

A zöld életvitel egyik alapszabája, hogyha valamit vásárulunk, és lehet vegyük azt használtan. Én szeretek is így vásárolni, és szeretem a használtruha boltokat is. Egy ideig úgy gondoltam, ezzel semmit nem árthatok a környezetnek, de egyszer elkezdtem gondolkozni, hogy ez tényleg így van-e. Mert az ilyen boltokban találni címkés, még soha nem használt ruhadarabokkal is. És az emberek, akik közt voltam én is, több ruhát vásároltak így, mint a nemhasználtos korszakban. 

De honnan is jönnek a használtruhák? Nyugat-Európában, az emberek nem meggondoltak ruhavásárláskor. Lehet hogy megvesznek egy felsőt, egyszer hordják, mégse tetszik nekik, és beadják egy adománygyűjtő helyre, ahonnan a ruhák Kelet-Európába, köztük magyarországra is, mási krészük Afrikába kerül.

Egy brit évente 27 kg új ruhát vesz magának, 370 000 Ft értékben, és ennek 30%-át sohasem veszi fel. Azt gondolja nem baj, hisz beadja az adománygyűjtőbe, ahol kevésbé pénzes emberekhez jut a ruha, vagy az eladásával jó ügyet támogatnak.

Ezt a rendszert támogatjuk mi a a használtruha vásárlásainkal. Ennek a divatnak a térnyerésével vált a fast fassion is népszerűvé, ami azt jelenti, hogy a legfrissebb szezonális árukat gyorsan, olcsón, nagy tételekben nyomják az üzletek polcaira. Ruhák ára így le is esett, és ezért az emberek kevésbé becsülik meg őket. A fast fashion divatja óta megduplázódott a ruhaipari termlés a világon.

Így ezt a máshol rohamtempójú vásárlást, és eldobást támogatjuk a használt ruha vásárlással, ahol mindkét fél kiktatja a lelkiismeretét. Az egyik azzal, hogy jótékonykodik a felesleggel, a másik azzal, hogy ő használtan vásárol. Pedig a ruhagyártás nagy mennyiségű vizet és energiát használ.

Persze ez a helyzet még mindig jobb, mintha a ruhák egyenesen a szemétlerakóba kötnének ki. Számomra ebből a tanulság az, hogy használjuk a turikat, de ott is csak annyi ruhát vegyünk, amennyire szükségünk van, és ne váljunk a rabjává. 

A cikkben szereplő adatokat az Éva magazin 2019 májusi számából az Egy póló útja a föld körül cikkéből vettem.

A következőkben egy "hulladékból" termék kézműves technikát mutatok be.

Kipróbáltam már gyerekekkel foglalkozást tartva, és szokták élvezni az elkészítését. Még általános iskolás koromban tanultam a dobozkészítést papírból. Felnőttként sokat kísérleteztem vele, hogy miképp lehetne mutatósan csinálni. Próbáltam újságpapírból is, az nem lett szép. Viszont a régi falinaptárakból mutatós ajándékdobozt lehet csinálni a következőképpen.

Méretre vagyis négyzet alakúra vágunk két oldalt.

Ezután félbehajtjuk a következőképp:

Után behajtogatjuk úgy, hogy a téglalap sarkát megfogjuk és behajtjuk a felezővonalig két szemben levő oldalról. MAjd újra a felezővonalaig.

Ez így néz ki:

A fenti hajtásokat megismételjük a másik oldalról is.

Ahogy már egyszer írtam, igyekszek húsmentes dolgokat beiktatni az életemben, hiszen a nagyüzemi húsipar is irtó környezetszennyező.

Mivel csaladom okán nem tudok kevés húsos napot tartani, így csak hetente, amikor én főzök szeretnék vega ételt az asztalra varázsolni. Ezt sem egyszerű kivitelezni, mivel ilyenkor enyukám máris szalonnát, vagy kolbászt szeretne belerakni.

A mai recept: (csak húsmentes, tejfölt tartalmaz)

 Tejfölös-paprikás-gombás újkrumpli.

Hozzávalók 4 személyre:

• minden főre két közepes méretű krumli
• 2 közepes vöröshagyma
• kb. 25 dkg gomba nyersen, vagy fagyasztva (én télen szedett laskával csináltam, az erederti recept csiperkét ír, szerintem bármilyen gomba jó nekei.). 
• 2-3 paprika
• 1 evőkanál liszt
• újhagyma
• 1 kis pohár tejföl
• zsír 
• só

A krumplit felszelve sós vízben roppanósra megfőzzük. A vöröshagymát kevés zsíron üvegesre pároljuk. Hozzáadjuk a gombát, és nemsoká a felszelet paprikát is. Ha már kicsit összeestek a zöldségek hozzáadjuk a leszűrt, megfőzött krumplit. Egy tálba kiszedjük a kis pohárnyi tejfölt. 1 evőkanál lisztet teszünk bele, majd egy kis vízet és sót is hozzákeverünk. Ezt a gombás, paprikás raguhoz keverjük. Még ezzel is rottyantunk rajta.

A végén újhagymával tálaljuk.